7. fejezet: New York és találkozások

 Nézőpont: Raven Sanches

Zene: Alicia Keys-- Empire State Of Mind... {in New York}

A repülőt gyorsan telik, és közben a mellettem ülő lányról kiderül, hogy ő is az NYU-ra fog járni jövő tanévtől, ahogy én is. -Lily vagyok.-mutatkozik be-Nagyon örülök. Én Ravy vagyok.-mutatkozok be én is neki, és mire leszállunk olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást. Alig pár órája ismerjük egymást, de úgy érzem ő a legjobb barátom. A reptéren taxit hívunk, hiszen mindkettőnknek rengeteg csomagja van, és kézi poggyászunk is. Nem bírnánk el a kollégiumig. Ekkor határozom el, hogy erre a négy évre, amíg itt leszünk, bérelek egy autót, elvégre a jogosítványom megvan, nem fogom veszni hagyni. Tesz

velünk a taxi pár kacifántos kanyart, amíg elérünk New York leghíresebb egyeteméhez. - Nézd Ravy!- szólal meg Lily- Tényleg itt vagyunk!-és tátva marad a szám. Az épület nem a legszebb, ez igaz, de jó nagy, és tágas. A bejáratnál összefutunk szintén egy új diáklánnyal, Lisyvel, de ő egy külön épületben fog lakni a bátyjával, mert ő oktatja a színészetet.-Várj, a te bátyás Ross Sparrow?-kérdezek vissza hüledezve-Igen, ő az!-mondja nevetve, és ezen már mind a hárman nevetünk.-Szeretem, de néha nagyon bosszantó tud lenni egy híres báty, vagy az, hogy a családom híres!-mondja sóhajtva-Gyertek, megmutatom a kollégiumi szobátokat, de ha nem tetszik, akkor év közben nyugodtan kérhettek külön épületet, vagy akár albérletet is. Mivel ösztöndíjasok vagytok,az iskola állja az egészet!-és mindezt egy levegővétellel mondja el-Te biztos első éves vagy?-kérdez rá Lily, és ebben igazat adok neki. Ekkor megérkezünk a szobánkhoz. -Ez a szoba meseszép!-mondom ki őszintén, persze más, mint amilyen az otthoni szobám volt, de ez is gyönyörű, és simán elférünk ketten. -Néha te is átjöhetnél. Veszünk egy matracot!-mondom Lisynek. -Rendben, úgy lesz. Most egy kicsit elmegyek, kipakolok. Utána jövök, és nektek is segítek. -Köszönjük, várunk!-addig amíg új  közös barátnőnk pakol, mi is behordjuk a kollégiumi parkon keresztül a holmijainkat. Mire végzünk a pakolással, Lisy is visszatér, Rossal,a bátyjával együtt. A szívem kihagy máris egy ütemet, pedig nemrég szakítottam. -Sziasztok, Ross vagyok!-szólal meg és én nem tudom róla még mindig levenni a szememet. -Szóval van kedvetek jönni?-hallom a kérdését, de még mindig nem válaszolok. -Ravy!-lök oldalba Lily-Mit kérdeztél? Ne haragudj! El voltam merülve a gondolataimban!-hazudok gyorsan valami hihetőt.-Holnap a színészpedagógia órámra!-mondja lelkesen és az már most látszik rajta, hogy rajong a munkájáért. -Én nem tudok sajnos. Dizájner szakos vagyok.-szólal meg mellettem Lily. -De mindenképp benézek!-szólal meg újra, majd az ágyánál lévő kis éjjeli szekrénybe, és a közös nagy gardrób szekrényünkbe kezd el pakolni.-Én  viszont megyek. Régebben is bejártam egy pár órát csak úgy megnézni. Ravy gyere el, nem bánod meg. A bátyám egy zseni.-noszogat Lisy.-Rendben, ott találkozunk. -mondom boldogan, hiszen ebből kiderült, hogy Lisy is az osztálytársam lesz az egyetemen, vagy legalábbis színészet órán. -Nekünk most mennünk kell. Holnap találkozunk Ravy az órán!-köszön el Ross, meg sem várva a visszaköszönésünket. Este miután én is kipakoltam mindent elmesélek Tessanak és Jessanak egy nagy videochat keretében, majd álomra hajtom a fejemet az új hálószobámban, előtte mind a négy szoba sarkát megszámolva, hogy biztosra menjek. Egy dolgot azonban biztos tudok: nagyon örülök, hogy láthatom Rosst holnap....

**********************************************************************************

 

 Pár hónappal később

Reggel vidáman kelek, gyorsan felöltözök, és ébresztem a lányokat az új szobánkban, amihez egy tágas gardrób is tartozik,ugyanis Lisy is már a szobatársunk. Mi hárman lányok lettünk ezalatt az öt hónap alatt a legjobb barátnőm, amióta itt tanulunk. Mindegyik órámra szeretek járni, még a retorikára meg a költészetre is, akármennyire
pocsék költőnek tartom magamat,  Ross, akivel már négy hónapja egy párt alkotunk nem ezt gondolja. Ő ezt írta nekem .Most igazán szerelmesnek érzem magamat. Teljesen másmilyen, mint amit eddig Kentinnel vagy Peterrel éltem meg. Ez most lebegés, és mindent átadok az érzéseimnek. -Gyertek már, elkésünk, és a reggelit még meg sem ettétek!-zökkent ki minket Ross hangja az öltözködés közepette-Bátyus ne sürgess minket! Nőkkel élsz, szokj hozzá!-szólal meg Lisy és Lily meg én nevetésben törünk ki, elvégre Lisynek igaza van, Ross is félig már itt lakik. Én igazság szerint egész nap izgulni fogok, hiszen hétvégén utazunk Rossék családi nyaralójába, hogy a szülei is megismerjenek engem. Öt hónap alatt azért nem találkoztunk, mert első évesként sokat kellett tanulnunk, Lisyt se sűrűn látták, és vizsgáink is vannak. Ha pedig Rossnak is volt szabad ideje azt velem töltötte, vagy a baráti körünkkel voltunk.-Valami baj van Kicsim?-kérdezi meg majd megcsókol.-Szeretni fognak engem a szüleid? Félek, hogy nem teszek rájuk jó benyomást!-mondom ki nyíltan az érzéseimet, eközben a barátnőim már megreggeliztek, és elindultak az órákra.-Rám már tettél, méghozzá jót!-ölel magához újra, és ismét megcsókol, de most vággyal, és érzem  is, hogy mit szeretne. -Ross az első órámat te tartod, úgyhogy menjünk!-ezúttal én csókolom meg, a reggelinket becsomagolom, majd Rossal kézen fogva elindulunk az egyetemre ,egy új napnak nézünk elébe...