6.fejezet: Búcsú Párizstól

 Nézőpont: Raven Sanches

Zene: ZAZ - Paris sera toujours Paris

 Ma izgatottan kelek fel, hiszen ez az utolsó napom itthon, Franciaországban, Párizsban. De ez az izgalom csak egy pillanatig tart, mert rájövök, hogy nemsokára nekem New Yorkban kell új életet kezdenem az NYU főiskola angol-dráma-és színészet szakán, persze, hogy biztosra menjek a retorikát és a festészetet is felvettem plusz tantárgyként, ráadásul gondolkodok azon is, hogy felveszem a költészetet is illetve majd idővel az iskolaújságban is szeretnék szerkeszteni cikkeket. Miközben ezeken gondolkozok az ágyam alól előhúzom a bőröndjeimet, és kikötök magam után húzva őket a gardróbom felé. Csak azokat a ruhákat pakolom be,amikről tudom, hogy viselni fogom. ide tartozott egy-két kabát az évszakoknak megfelelően, és néhány alkalmi ruha is a hétköznapiak között. Az utam a ruháim bepakolása után a fürdőszobába visz. Tele engedem a kádat vízzel, a gránátalmás habfürdőből teszek a vízbe, és végül beleereszkedek a kádba, elzárom a vizet. A hajamat megmosom, és eszembe jut az, hogy milyen érzés lesz teljesen független nőként új életet kezdeni, ugyanis Peterrel szakítottam. Rájöttem, hogy nem szerettem úgy igazán, és ezt csak a húgom Jessa tudta. Tessanak nem szóltam még erről, de szerintem számított rá. Ő is azt szeretné, hogy boldog legyek és megtaláljam az igazi szerelmet. A fél napom máris elment a dolgokon való töprengéssel, így gyorsan kimászok a kádból, leeresztem a vizet, magam köré csavarom a törülközőt, és a hajamat enyhén hullámosan hagyom, miközben szárítom. Az utazós ruhámat Tessatól kaptam búcsúajándékként a kedvenc párizsi ruhaboltomból, a L'Habilleurból, egy fehete-fehér kockás ruha. Nőies, de mégis visszafogott. Végül a sminkem következik, és miután már egyedülállóként utazok, így csak szemöldökspirált, alapozót, némi púdert és vörös rúzst viszek fel az arcomra illetve ajkaimra. Mire leérek a nappaliba már Tessa és George együtt reggeliznek. Jó őket látni együtt, így könnyebben megyek el. Mielőtt már tényleg indulnánk a reptérre, skypeon bejelentkezik Jessa is Buenos Airesből és sok szerencsét kíván. -Indulhatunk?-kérdezi ezt már George-Igen, máris!-fejezem be a sonkás-gombás omlettet.-Nagyon fogsz hiányozni húgi!-mondja Tessa és jó szorosan megölel. Ő nem tud kijönni velem a reptérre, mert ma este is filmbemutatóra utazik. -Te is nekem, de mindig írok levelet, és skypeon is fogunk beszélgetni videochatben!-mondom kissé könnyes szemekkel, és én is ugyanolyan szorosan viszonozom az ölelést. A reptérre tartó út tizenöt perc, de most nekem nagyon hosszúnak tűnik, és végig nézem a gyerekkorom otthonát, az utcákat,ahol felnőttem, és ahol nagyon boldog voltam. -Segítek bevinni a csomagjaidat!-ajánlkozik a leendő sógorom, hiszen én már most tudom, hogy ő és a nővérem egyszer össze fognak házasodni. -Köszönöm George. Mindent! Vigyázz nagyon Tessara, és Jessara is, ha hazajön látogatóba!-majd őt is megölelem, és a becsekkolás után két órával később már a repülőn találom magam, felszállásra várva. Az álmom megvalósítása felé tartok éppen, jut az eszembe, és a gép ezekkel a gondolataimmal együtt száll fel és indul el New Yorkba...