3. fejezet: A tengerparti lány hazatér

Nézőpont. Lisnette "Lisy" Sparrow
Zene: Thomas Jack feat Jasmine Thompson - Rise Up

Lassan itt az ideje újra  visszamennem  New York egyik  nagy fő kerületébe, Brooklynba. Újra iskolakezdés, de ezúttal én is végre az NYUra fogok járni, akárcsak a bátyám, Ross Még mindig nem szoktam meg, hogy két évvel ezelőtt, amikor Ross nagypapa meghalt felvette a nevét, nekem személy szerint a Thomas név sokkal jobban tetszett, hiszen ezt a nevet a szüleink adták neki. Ritkán, de én vagyok az egyetlen,akinek néha még engedi az, hogy a becenevén, Tommynak hívjam. Én ezt a nyarat, akárcsak a többit Seneca Laken töltöttem, de ezúttal a párommal, Maximmal,akivel egy éve alkotunk párt. Az ő legjobb barátja egy Kentin nevű fiú. Idén végre vele is megismerkedtem, nagyon kedves..Mindig azt mondogatom  szüleimnek, hogy miért a központban lakunk, az öt fő kerület közül az egyikben, mikor akár itt is lakhatnánk a tengerpart mellett, ha már New Yorknak van. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben kezdtem el becsomagolni a bőröndömet, mert már csak ez a nap van hátra a szünetből, és Maxim holnap már utazik is Manhattanbe.Miután készen voltam a pakolással, gyorsan felhúztam a fürdőruhámat, és kiszaladtam a teraszra, ahol a szerelmem éppen olvasott egy autós magazint.-Gyere, hagyd már az autókat!-közben vidáman fogtam egyik kezemmel a kezét, a másikkal pedig kihúztam a magazint a kezéből.mire ő gyorsan az ölébe húzott és megcsókolt,és a kezei simogatták hátamat.-Maxim erre most nincs időnk. te is tudod, hogy már csak ez a nap van, és fél nap a pakolással telt el!-utaltam arra, hogy jócskán bele fordult az idő reggelből délutánra. -te is tudod, hogy hatkor indulnom kellene, a szüleim és Ross nyolcra hazaérnek.-mondtam ezt már kicsit szomorúan.-Négy óra van.Gyere te tengerparti lány, beviszlek a mély vízbe!-azzal felkapott és besietett velem a vízbe -Neee, tegyél le! Tegyél le!-nevettem el magamat közben. Az a két óra a tengerben való fürdőzéssel,egymás lefröcskölésével telt el.-Olyan kár, hogy vége ennek a napnak.-ezt már a szobában mondtam, miközben az utazós ruhámba öltöztem át.-Nem akarom, hogy hazamenj. Unatkozni fogok holnap.-szólalt meg Maxim ezúttal újra.-Az lehet, de egyszerre kezdjük el az egyetemeket. Csak te a Columbiat, én az NYUt.-tettem hozzá kedvesen.-Segítek kivinni a bőröndödet.-azzal a gurulós fekete bőröndöt megfogta, engem kézen fogott és így értünk ki autómhoz, ami olasz márkájú volt. -Félek, hogy mivel mind a ketten másik egyetemre megyünk tovább az egy éves kapcsolatunknak vége szakad.-szólaltam meg  úgy, hogy közben Maxim tekintetét álltam.-Nem lesz vége a kapcsolatunknak. Ezt megígérem.-mondta, majd egy szenvedélyes csókra magához húzott, amit ugyanolyan hévvel viszonoztam is.-Menj, mert elkésel. Már így is negyed hét van!-mondta nevetve, majd betessékelt az autóba, hiszen nem nagyon akaródzott elmennem.-

Szeretlek!-kiabáltam ki neki, majd rákanyarodtam a kompkikötői útra. A kanyarban még dudáltam egyet, és mivel innen csak negyed órányira van a komp, így hamar odaértem, befizettem az utat egy főre, és megvártam a kompot,ami végül fél óra múlva ért be.-Francba, elkések mindennel!-sóhajtottam fel, hiszen én szerettem volna meglepetés vacsorát készíteni a családomnak, pláne úgy, hogy most anya sem külföldön fog dolgozni, hanem végre itthonról irányítja majd ő is a Sparrow Family  and Company családi céget apával. Az utánam érkezők, mivel én voltam az első autós utas, aki a nagy komp hajóra várt beparkolt, a hajót felhorgonyozták, és végre elindult. Én a decken állva az utolsó naplementében gyönyörködtem, miközben New York fővárosa felé haladtunk, és arra gondoltam, milyen szerencsések vagyunk a tesómmal, hogy erre a helyre születtünk. Kíváncsian vártam az előttem álló új tanévet is, hiszen egy új iskola, új osztálytársakkal nem lesz könnyű, de így, hogy a bátyám is ott lesz, mint segéd oktató, talán megbirkózom vele. Plusz olyan szerencsém volt, hogy még éppen hazaértem, és finom, ropogós lasangeval, csirkehúsos tortillaval és tiramisuval várhattam a szüleimet haza, akik pontosan meg is érkeztek, igaz pár perces késéssel, de hát az az én késésem után éppen belefért.-Szia húgi!-szólalt meg Ross majd átölelt-Hiányoztál.-tette ezt is hozzá-Te is nekem-majd körbe néztem-Hol van Jade?-utaltam ezzel a barátnőjére-Jade meg én szakítottunk egy hete.-mondta ki az igazat, amit nem is bántam, nem szerettem Jadet.-Sajnálom bátyus, de találsz majd egy jobb lányt,aki tényleg szeret.-éppen most én öleltem volna át a tesómat, mire a szüleink is megjelentek-Hm, micsoda finom illatok vannak itt!-ezt anya mondta, miközben ő tőle is kaptam egy ölelést, és két puszit-szia Lisy!-szólalt meg apa, majd a köszönések után befáradtunk az étkezőbe, ahol elfogyasztottuk közösen a vacsorát, ami szerencsére mindenkinek ízlett, és én boldogan hallgattam az ételeink elfogyasztása közben kis családom nyári beszámolóját...